Januárban még a fű se nő – tartja a régi mondás. A fű valóban nem, az óvodásaink által ültetett Luca-búza viszont minden család otthonában szárba szökkenhetett, hogy egy kis színt és bőséget vigyen az otthonokba.
A január a nagy visszatérés időszaka, ami a kisgyermekek számára gyakran okoz nehézséget, ugyanis a családi fészek melegéből ismét a nyüzsgő sokadalom kellős közepén találják magukat az apróságok. Az első néhány nap nehézségei után örömmel és a felfedezők kíváncsi izgalmával érkeztek meg óvodásaink.
Az időjárás, bár hideg, de nagyon kegyes volt hozzánk, hiszen a legtöbb gyermek még soha nem látott ekkora havat. Pöttömkéink rendkívül élvezték a kinti csúszkálást, szánkózást, hógolyózást, hóemberépítést, hóangyalkészítést. A környezeti nevelést a természetből vett példákkal tudtuk megvalósítani mind az udvaron, mind a csoportszobákban. Mert bizony a hóból és a jégből még odabentre is jutott. A tél jellegzetességeit végre testközelből is megtapasztalhatták, a téli öltözködéshez tartozó ruhadarabokat pedig mind egy szálig magukon hordhatták, örömmel sorolták, mennyi mindent kell felvenni, hogy ebben a nagy hidegben meg ne fázzanak. A hóval és a jéggel való benti játék pedig még inkább elvarázsolta őket, s mindeközben a halmazállapot-változás mibenlétét is meg tudták szemlélni.
Amilyen váratlanul érkezett, olyan gyorsan elrepült a fagy, s a csoportok már a medve ébredésére és a farsangi mulatságra készülődnek.
